2012-ben szenteltek pappá Szombathelyen. Két helyen kápláni szolgálatot töltöttem be. Ezután három éves tanulmányi szabadság következett Rómában, majd innen visszatérve 2021. augusztus 1-től plébános-helyettes és iskolalelkész vagyok Szentgotthárdon. Ez év szeptemberétől újra megbízatást kaptam, hogy a Szombathelyi Egyházmegyében lássam el az ifjúsági referensi szolgálatot.
Hivatásom alakulásában nagy szerepet játszott gyermekkori plébániámnak ifjúsági közössége és azok a nemzetközi cserkész illetve katolikus találkozók, amelyeken részt vehettem. Papként is igyekeztem mindig külön figyelni az ifjúságra és együtt lenni velük akár az imádság, akár a játék idején. Boldog Brenner János atya életpéldája és az új katolikus iskolánk jelenléte még inkább meghív arra, hogy fiatalabb testvéreimet Jézushoz vezessem.
2012-ben pappá szentelt Veres András püspök atya. Első feladatkörömül pedig egy középiskolás kollégiumot, a Brenner János Kollégium lelkivezetését jelölte ki, emellett megtisztelt bizalmával, hogy titkárként segítsem munkáját. Nagyon sokat köszönhetek ennek az időszaknak is: a koleszban újraélhettem ifjúkoromat, szemem előtt nőttek fel középiskolás fiataljaink, ugyanakkor felelősségérzet is ébredt bennem, hogy nem csupán barátjukká kell lennem, hanem a hitben atyjukká, aki Jézushoz is közelebb viszi őket. Nyitott voltam az ő érdeklődési körükre, hogy ők is nyitottá váljanak arra, akiért én ott voltam. A titkári feladatokban sem csak adminisztrációt láttam, hanem megismerhettem az egyházmegye szerkezetét, paptársaimat, a programok szervezésében pedig szívtam magamba a jobbnál-jobb fogásokat.
Négy év szolgálat után püspök atya döntése értelmében Rómában kellett további tanulmányokat folytatnom.
Két év után térhettem haza, és ekkorra Székely János püspök atya írta alá újabb dispozíciómat, amelynek értelmében Zalaegerszegen a Szűz Mária Szeplőtelen Szíve Plébánián szolgálhatom Isten szent népét. Emellett az egyházmegyei feladatok közül az ifjúsági ügyek referense lettem, hogy folyamatosan tájékoztathassam püspök atyát ifjúsági munkatársaink áldásos munkájáról. Nagy felelősség és képességeimet meghaladó feladat, hogy plébániai dolgok mellett segítsek más plébániák ifi csoportjait rendszerbe fogni és ahogy telik, segíteni. Az is nehézség, hogy ifi ügyekkel foglalkozó munkatársaim az elmúlt időszakban sűrűn váltakoztak. De mindig jó látni, hogy amíg tehetik, nagy lelkesedéssel dolgoznak az ifi ügyekért.
Isten áldásával, szentjeink közbejárását és a ránk bízottak imáit kérve akarunk dolgozni, hogy szolgálatunkban is tovább éljen Szent Márton lelkülete: „Non recuso laborem – Nem vonakodom a munkától”!
