IVT 2023 > Felkészülés > Védőszentek
A 2023-as lisszaboni Ifjúsági Világtalálkozó védőszentjei
Minden ifjúsági világtalálkozó előkészítése, megvalósítása és az a dinamizmus, amely a világ minden tájáról összegyűlő fiataloknak a pápával való találkozásában rejlik, védőszentekre van bízva, vagyis olyanokra, akiket már szentté avattak vagy akiknek a szentté avatása folyamatban van.
A 2023-as lisszaboni Ifjúsági Világtalálkozó helyi szervezőbizottsága 13 védőszentet – nőket, férfiakat és fiatalokat – választott ki, akik, ahogy a lisszaboni bíboros pátriárka fogalmazott, „megmutatták, hogy a Krisztusban élt élet minden időkben betölti és megmenti a fiatalokat”.
Ezek a védőszentek, akik a világtalálkozónak otthont adó Lisszabonban születtek vagy más országból származtak, mind-mind példaképként állnak a fiatalok előtt.
A lisszaboni Ifjúsági Világtalálkozó védőszentjeit Manuel Clemente érsek, Lisszabon bíboros pátriárkája mutatta be. Kiemelte valamennyiük történelmi, illetve lelkipásztori és spirituális jelentőségét az előkészületekben és a világtalálkozó megünneplésében.
Manuel Clemente Lisszabon bíboros pátriárkája bemutatja a világtalálkozó védőszentjeit.
Az Ifjúsági Világtalálkozó védőszentjei közül az első Szűz Mária, a fiatalasszony, aki elfogadta, hogy Isten megtestesült Fiának édesanyja legyen. Felkelt és sietve útnak indult a hegyekbe, hogy találkozzon unokatestvérével, Erzsébettel, és elvitte neki Jézust, akit méhében fogant. Így minden kor és minden hely fiataljait arra tanítja, hogy vigyék el Jézust másokhoz, akik Rá várnak, most is, mint akkor.
Szent II. János Pál pápa szintén védőszentje a találkozónak. Neki köszönhetjük az Ifjúsági Világtalálkozó kezdeményezését, amely összehozta öt kontinens fiataljainak millióit és bátorítást adott nekik.
Olyan védőszentekre figyelünk most, akik az ifjúság szolgálatának szentelték magukat, különösen is Bosco Szent János, akit Szent II. János Pál pápa „az ifjúság atyjának és tanítómesterének” nyilvánított. Don Bosco a nevelőknek saját „megelőző módszerét” ajánlotta, amely mindig aktuális: „Legyetek a gyermekekkel, előzzétek meg a bűnt ésszel, hittel és szeretettel. Legyetek szentek, és szentek nevelői. Vegyék észre a gyermekeink, hogy szeretjük őket!”
Számítunk Szent Vince diakónus és vértanú segítségére is, aki a IV. században élt. Egyházmegyénk védőszentjeként ő mindenkit befogad, megerősít szeretetével és az evangéliumról tett tanúságával. Mivel Lisszabonban kerül sor a világtalálkozóra, néhány olyan szent mennyei támogatását is kérjük, akik Lisszabonból indultak útnak azért, hogy Krisztust hirdessék.
Ilyen volt Szent Antal, aki 1190 körül született, és ferencesként először Marokkóba, onnan Itáliába ment, majd pedig a mai Franciaország déli területeire. Ezután visszatért Itáliába, és számos embert megnyert az evangéliumnak, amit élt és hirdetett. Padovában halt meg 1231-ben, és annyira biztosak voltak életszentségében, hogy egy évvel később már szentté is avatták. XIII. Leó pápa „az egész világ szentjének” nevezte őt.
Évszázadokkal később élt Bragai Szent Bertalan domonkos szerzetes, Braga érseke, aki szintén lisszaboni születésű volt. Trentóba (régebben Trident) ment, hogy részt vegyen a tridenti zsinat utolsó szakaszában (1562-1563), amely azáltal akarta megreformálni az egyházat, hogy a pásztorokat közelebb hozza a nyájhoz – ahogy az evangélium követeli és amihez Ferenc pápa is annyira ragaszkodik. Szent Bertalan a zsinaton és utána is határozott volt ebben a kérdésben és ezzel ma is motivál mindannyiunkat.
Száz évvel később egy lisszaboni jezsuita fiatalember, Brito Szent János elindult Indiába, hogy hirdesse Krisztust. Megállíthatatlan volt a hithirdetésben és nehéz utakra vállalkozott. Úgy öltözött és úgy beszélt, hogy minden társadalmi csoportot és osztályt elérjen. 1693-ban Oriyurban halt mártírhalált.
Az egyház által boldoggá avatottak közül is néhányan velünk lesznek, közülük többen szintén Lisszabonból származnak. Az első közülük Portugáliai Johanna, V. Alfonz király lánya, aki számos európai királyság királynője lehetett volna, mégis azt választotta, hogy Krisztus és a Szenvedés menyasszonya lesz, és a kolostori élet mellett döntött tizenkilenc éves korában. 1490-ben Aveiróban halt meg a domonkos apácák kolostorában. Szent Johanna hercegnőnek hívjuk nevezzük, ő arra bátorít bennünket, hogy radikális döntéseket hozzunk.
1570-ben João Fernandes, egy fiatal jezsuita vértanúhalált szenvedett a Kanári-szigetek partjainál, amikor misszionáriusként Brazíliába tartott. A Boldog de Azevedo Ignác által vezetett csoport tagja volt, negyvenen haltak mártírhalált. Missziós hívásra indultak el és ezzel biztosan hozzájárultak a mennyben ahhoz a küldetéshez, amelyet nem tudtak véghezvinni.
Néhány évszázaddal később a főváros külső kerületeiben megszületett egy fiatal arisztokrata, a Gyermek Jézusról nevezett Maria Clara, aki hamar árvaságra jutott, de elhatározta, hogy a nincstelenek „anyja” lesz. Azokban az időkben, amikor ez hivatalosan tilos volt, sikerült megalapítania egy szerzetesközösséget ezért az ügyért (A Szeplőtelen Fogantatásról nevezett Ferences Kórházi Rend). 1899-ben bekövetkezett haláláig minden ellenállást legyőzött, mindig azt mondta: „Ahol jót kell tenni, tegyünk jót!”
Ezek a fiatal lisszaboniak, akik Máriához hasonlóan elindultak – mind a világ földrajzában, mind a lélek földrajzában, hogy számos embernek elvigyék Krisztust –, társai lesznek más származású védőszenteknek, akik ugyanazt a Királyságot szolgálták.
Ilyen volt például Boldog Pedro Jorge Frassati, aki Torinóban 1925-ben bekövetkezett haláláig (24 éves volt akkor) mindenkit megérintett dinamizmusával, örömével és szeretetével, amellyel élte az Evangéliumot, miközben megmászta az Alpokat és szolgálta a szegényeket. Szent II. János Pál pápa „a nyolc boldogság emberének” nevezte őt.
Ugyanez a fiatalság és nagylelkűség rejlett Boldog Marcel Callóban, aki a franciaországi Rennes-ben született és a mathauseni koncentrációs táborban halt meg 1945-ben. Callo cserkész volt és a JOC (Keresztény Munkásifjú Mozgalom) tagja. Amikor 22 éves lett, és kényszermunkára Németországba vitték, azzal a szilárd elhatározással indult, hogy a nagyon nehéz körülmények között is folytatni fogja az apostolkodást. Ezért később koncentrációs táborba vitték, ahol meghalt.
Számítunk még két fiatal segítségére is, akik szintén „útnak indultak” már. Bár a testüket betegség bénította meg, a lelküket nem – mint ahogy a keresztre szegezett Krisztus elment az Atyához, és a nekünk ajándékozott élettel megváltott bennünket.
Boldog Chiara Badano, egy fiatal fokolarina, azonosult a kereszten elhagyott Jézussal, amikor 16 évesen egy betegség ledöntötte a lábáról. Két évvel később, 1990-ben halt meg. Végig világosságot és örömet árasztott maga körül, ezért kapta Chiara Lubichtól a Luce (fény) nevet.
A következő évben, 1991-ben született meg Boldog Carlo Acutis, aki 15 éves korában Monzában leukémiában halt meg. Rövid életét betöltötte a Mária és az Eucharisztia iránti nagy tisztelet, amelyet informatikai tudásával még betegsége alatt is terjeszteni tudott. Szenvedését felajánlotta és boldogan halt meg.
A lisszaboni IVT védőszentjei mindannyian a maguk korában megmutatták, hogy Krisztus élete minden időkben betölti és megmenti a fiatalokat.
Rájuk számítunk, velük indulunk útnak!
+ Manuel Clemente bíboros
Lisszaboni pátriárka
Egyházmegyei védőszentek
A világtalálkozók történetében először kerül rá sor, hogy a portugáliai egyházmegyék közreműködésével megvalósuló világtalálkozónak egyházmegyei védőszentjei is vannak – a szervezőbizottság dinamizmusának köszönhetően. Ezért minden egyházmegye választott szenteket, akik kapcsolódnak az adott egyházmegye történetéhez, és akik példájukkal és védelmükkel segítenek a Lisszaboni Ifjúsági Világtalálkozóhoz vezető úton.
